Szerző: lechevalier

Napoli-Milan 1-2

Napoli: De Sanctis; Campagnaro, Grava, Aronica; Maggio (Yebda 23), Gargano (Dumitru 84), Pazienza, Dossena; Hamsik (Sosa 68), Lavezzi, Cavani.

Milan: Abbiati; Bonera, Nesta, Papastathopoulos, Antonini (Oddo 12); Boateng, Pirlo, Gattuso (Flamini 87); Robinho; Pato, Ibrahimovic (Seedorf 75).

Gól: Robinho 22 (M), Ibrahimovic 71 (M), Lavezzi 77 (N)

Egy elképesztően kilátástalan madridi kirándulásból eszmélve újabb idegenbeli mérkőzés következett Nápolyban, ahová nem nyerni járnak a csapatok. Főleg mi nem...

Sokak (köztük én) örömére Allegri mester fejében kigyulladt az alagút végét jelző fény, és kirakta a kezdőből az elnök emberét (sérült?), valamint a lustaság élő szobrát. Ez már nem rossz, de a jótól még kurva messze van, lévén pirlo továbbra is boldogan alakítja a legjobban fizetett milanista szerepét. Újra szerepet kapott a spártai menekült is, ennek azért annyira nem örültünk, mivel Silva helyén kellett (volna) helyt állnia.

Rögtön a mérkőzés elején dominált az észjáték, egyik csapat sem volt képes 3 passznál többre. Aztán két pokoli jelenet: először Antonini sérülése (kibírta nevetés nélkül az ütközést), valamint a cseréje.

Oddo.

Mesut Özil olaszországi rokona, a rossz beadások koronázatlan királya, a jobbhátvéd poszt indokolatlan gyalázója. Bevallom őszintén, tartottam ettől a meccstől, de itt biztosra vettem, hogy megint torkonlövik a csapatot. Mivel Bonera ment át balra, újra életképtelen volt a szélsővédelem. Magamban számoltam a félidőből hátralévő perceket, közben idegesen tördeltem az ujjaimat. A pálya valahogy nem volt az igazi, valószínűleg az esőtől volt olyan, mintha leöntötték volna takonnyal. Ettől függetlenül nem vitték túlzásba a fiúk az akarást, Patot leszámítva. Nagy kár, hogy nála az akarat a hülyeséggel párosult, ami ugye a legveszélyesebb kombináció. Az összes labdát elszórta, már-már pirloi mélyégekbe süllyedt szegény. Futásban úgy-ahogy felvettük a versenyt a hazaiakkal, de előrefelé teljesen impotens játékkal, vagy annak látszó valamivel rukkoltunk elő. Tipikus olasz mérkőzés lett volna, de érkezett Robinho, és a helyére okozott egy beadást. Egy jobbról érkezőt. Igen, Oddo volt az elkövető, és bárki bármit hazudik, ez egy tudatos beadás volt, nem lecsúszott neki.

A gól után a Napoli picit megpörgette a dolgokat (nekünk miért nem megy ez?), de kapu előtt a Cavani – Lavezzi tandem teljesen vakon voltak. Tiszta szerencse, hogy nekünk viszont itt van a bosnyák, aki ezen a meccsen teljesen önmagát adta, annyi kiegészítéssel, hogy mikor megkérdezte tőle Aronica „Beszóttá' kocsog?" simán rábólintott.

Előtte azért történtek dolgok, Pazienza okosan összehozott magának két sárgát (mindkettő teljesen jogos, és még teljesebben idióta kezezés volt), valamint Abbiatinak kellett egy hatalmasat védenie Lavezzi fejese után. Nem lehet tudni, hogy a nápolyi csatárok miért voltak erősen fékezett habzásúak, de leginkább Hamsik teljesítménye volt megnyugtató. A mi szempontunkból legalábbis.

Félidőben egy ide idegenben, a másodikban gurítunk nekik egy sima hármast.

Gondolta – gondolhatta a mezei szurkoló. Nagy kár, hogy a kékmezeseknek nem szóltak, hogy már csak 9 mezőnyjátékosuk van a pályán. A második játékrész elején feljöttek a hazaiak, mint a svájci frank. Abbiatinak meg kellett mutatnia, ki az úr a kapuban, míg elérkeztünk a félidő közepéhez, mikor a bosnyák rábólintott Aronica kérdésére: „Igen!"

Lépjünk túl azon, hogy 5 méterről tök üresen sikerült De Sanctis kezére fejelni, onnan pattant be.

Kettővel megyünk 20 perccel a vége előtt, mínusz egy emberrel az ellen, végük van.

De nem van, mert Lavezzi a történelem legfurább gólját szerezte, volt ott minden: rosszul helyezkedő és társait zavaró védő (nem is egy), feleslegesen kimozduló kapus, felső kapufa, hálóhoz nem érő labda. De mégis bement.

A hátralévő időben keményen rezgett a léc, de elfogytak a gólok. Energia azért volt még, nem kicsi bunyó, aztán tömegbunyó alakult ki. Korábban a bosnyák és a hazai védelem bőkezűen osztogatta egymásnak a vaffanculókat, meg a nem teljesen tiszta belépőket, majd egy Robinho – szimulálás után felszakadtak a régi sérelmek (te engedted le a bringám kerekeit??), páran hajpántot raboltak emlékbe, mások pedig sárga lapot kaptak ajándékba.

Nyertünk 2:1-re, de azért az mégis, hogy a viharba működik, hogy 10 a 11 ellen simán jobban focizik ,erősebben támad és létszámfölényes helyzeteket tud kialakítani? Pedig az első félidőben szívmelengető látvány volt, hogy nem 3 emberre vezetik rá a labdát a kékek, hanem 7-8 fekete mezes néz velük farkasszemet. A bosnyák is hátrament néha, pirlo „játékát" látva nem csodálom, de azért inkább foglalkozzon a saját dolgával.

Innentől kezdve remélem alaphelyzet lesz, hogy a fogas keretben sem, kredenc pedig maximum a padon. Pirlo monnyon le, helyére mehet matyi és jöhet Torino második számú csapata.