Szerző: lechevalier

Real Madrid – Milan 2:0

Casillas, Arbeloa, R. Carvalho, Pepe, Marcelo, Khedira, Ronaldo, Özil (Lass Diarra 83'),Alonso, Di María (Granero 87'), Higuaín (Benzema 89').

Amelia, Zambrotta, Bonera, Nesta, Antonini, Gattuso (K. Boateng 59'), Pirlo, Ronaldinho (Robinho 72'), Seedorf, Ibrahimovic, Pato (Inzaghi 78').

Gól: Ronaldo 13 (R), Ozil 14 (R)

Aranybetűkkel hirdette anno a hivatalos oldal a bosnyák érkezését, mellette bónuszként érkezett egy másik bukott, Robinho. A tegnapi mérkőzés sokadjára is rávilágított, hogy egyikőjük sem éri meg azt a pénzt, amit fizetésként kapnak. Még forintban sem.

De haladjunk sorjában:

Amelia: korábban amikor kapusposzton sérülés volt, és felvetődött bizonyos Kalac neve, az embert a hideg kirázta. Nem az örömtől, hanem a félelemtől. Amelia viszont megoldja a feladatot, látszik hogy nem azért lett kapus, mert a mezőnyben ügyetlen, hanem mert van hozzá érzéke. A gólvonalon rendben vagyunk.

Zambrotta: Nem véletlenül zavarták el a Barcából, és nem véletlenül igazoltuk le. Ugyanaz az az ok: lejárt a szavatossága. A szpesölvan remekül ráérzett hogy a Ronaldo vs szamuráj csata 10-ből 72-szer a portugál győzelmét hozza. Kiscsapatok ellen sem tudja ellátni védőfeladatát, támadásokhoz pedig már régóta nem tud hozzátenni érdemben. Jobb is ha nem próbálkozik, mert a beadásai oddósra sikerülnek általában. A futóversenyekben rendre alulmarad, zavartalanul adhatnak be mellőle. Kifejezetten örülnék, ha a szezon végén bejelentené, hogy távozik.

Bonera: Thiago Silva sérülése nem véletlenül okozott fejfájást több millió rossonerinek: egyrészt maga a sérülés, másrészt hogy Bonera ugrik be a padról. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, ha a szélen játszik olyan érzése van az embernek, hogy ő belső védő. Ha pedig belül játszik, akkor fordítva. Nem nagyon tudja pótolni Silvát (mondjuk az elég erős kihívás), de többet vár tőle az ember. Tegnap volt pár jó ütemű mentése, és egy szerencsétlenül megpattanó gülüözil-lövés.

Nesta: Sajnos Sándor felett is eljárt az idő, ez már a többezer sérülésénél is kiderült. De azért az kicsit durva, hogy labdás ember is lefutja. Helyezkedésben még mindig Top5, de ez a mai fociban már nem elég. Védelmében mondjuk ki (és Boneráéban is), hogy nincs könnyű dolgauk, mivel nincs előtte senki, aki legalább zavarná, vagy esetleg véletlenül lelassítaná a szemből érkező ellenfeleket. Elrebeghetünk egy halk köszönömöt a tegnapi mutatványokért, mert ha a madridi társulat nem akar mindenáron egymással gólt rúgatni, akkor számszakilag is megmutatkozott volna a két csapat közti jelentős különbség.

Antonini: Ugyanaz mint a szamuráj, ugyanazok a jellemzők és hibák. Csak ő 5 évvel fiatalabb.

Gattuso: Az utóbbi hetek remek formája erősen visszaesett, és/vagy nem egy hulladék olasz közép-kiscsapat volt az ellenfél, hanem egy remekül felkészített, sokat futó fiatal gárda. Egyedül próbálta meg felvenni a harcot, sajnos sikertelenül.

Pirlo: Értékelhetetlen. A rossz tualjdonságait már többször boncolgattam, jót pedig nem lehet róla írni. Ő a labdarúgás Tomori Zsuzsája: mindig kezd, de senki sem érti, hogy miért.

Seedorf: A kivénhedt vadászkutya. Visszatért korábbi sikerei stadionjába, kár hogy nem a nézőtéren ünnepeltette magát. Támadásban hasztalan, a védekezést hírből sem ismeri. Semmilyen támogatást nem nyújtott Gattusonak, aki egy óra alatt teljesen hülyét csinált magából.

Ronaldinho: A Kiszel Tündébe öltött chokito. Mindig vigyorog, sajnos a focitudása és hozzállása nincs arányban a harapásával. Sörmeccseken remekül játszik, komolyabb csapat ellen használhatatlan. Nem véletlenül csapták ki a Barcából anno.

Pato: A szombati 2 gólja után mintha kissé nagyobb arccal jött volna ki a pályára. Nem kapott sok labdát, és többnyire azok is mind rosszak voltak.

Bosnyák: Tökéletes bemutatója volt a valódi képességeiről: mikor focizni kellene, hajtani, az már nem megy. Pedig összvissz egy Pepe volt, akin csak át kellett volna gyűrnie magát, de még az a másik falábú is simán levette a pályáról.

A cserék értékelhetetlenek.

Allegri mester felállított egy olyan középpályát, ami nem a futásáról, vagy az alapos bemelegítéséről híres. Akarom mondani, híres volt valaha, mert manapság már csak a nevükből élnek. Érdekes módon Mourinho roppant egyszerűen megoldotta a meccset: Khedira – Alonso eltapos mindenkit, odaadják a megszerzett labdát Gaynaldonak. Mindezt futás közben. Nálunk pedig padon csücsül a Flamini - Boateng páros. Érdekes gondolkodásmód, bár a 2 kapott gól nem a tudatos támadásvezetésnek köszönhető (na jó, gülüözilé igen), de az egész mérkőzés másképp alakult volna, ha a pirlo-see kettős helyett a futógépek játszanak. Nyilván hatalmas meglepetést okozott volna egy piros-fekete mezes sprint, na de kérem ez mégiscsak foci.

Ennél sokkal jobban szívenszúrt a mester fogalmatlansága a taktikát illetően: ha jól tévedek Méhesék megjegyezték, hogy anno a Cagliarival idegenben ledöncizett, otthon pedig verte milánó második számú csapatát, melyet akkoriban bizonyos José Mourinho vezetett. Nálunk miért nem tud kitalálni valami okosat? Vagy egyáltalán kitalálni bármit? Erősödik a gyanú, hogy jelen pillanatban ő csak egy bábu, aki remekül mutat a sajtótájékoztatókon, és úgy tesz mintha levezényelné az edzéseket. Az ember a haját tépi, hogy miért nem veszi észre pirlo mennyire zavarja a többieket a játékban, vagy see öreguras taporgása. Mint kezdő buzi a gőzfürdőben.

Mindenesetre megállapítható, hogy fejlődés nincs a játékunkban. Taktikailag súlyos hiányoságokkal küzdünk (ha küzdenénk), de nem baj, mert legalább nem futnak a srácok.

De akkor minek vannak itt?