Szerző: millinarios

2005.11.19. Madrid, Bernabeu stadion

A lelátó hófehér szekciója egy emberként felállva tapsol. Pedig a Real Madrid akkor nem nyert bajnoki címet, sőt, abban az évben esélye sem volt rá. Mintahogy arra sem volt esélye, hogy aznap este megállítsa a Barcelonát. Ugyanis akkor este a korszak talán legnagyobb zsenije, Ronaldinho csúcsformában játszott. "Sosem felejtem el, kevés játékosnak adatott meg ez az élmény" - reagált Dinho a tapsviharra. A szezon végén Berlu papa arról beszél, akár száz millió kreditet is megérne neki, hogy Dinho Milánóban pöccintgesse a bőrt.

Szerző: lechevalier

Napoli-Milan 1-2

Napoli: De Sanctis; Campagnaro, Grava, Aronica; Maggio (Yebda 23), Gargano (Dumitru 84), Pazienza, Dossena; Hamsik (Sosa 68), Lavezzi, Cavani.

Milan: Abbiati; Bonera, Nesta, Papastathopoulos, Antonini (Oddo 12); Boateng, Pirlo, Gattuso (Flamini 87); Robinho; Pato, Ibrahimovic (Seedorf 75).

Gól: Robinho 22 (M), Ibrahimovic 71 (M), Lavezzi 77 (N)

Egy elképesztően kilátástalan madridi kirándulásból eszmélve újabb idegenbeli mérkőzés következett Nápolyban, ahová nem nyerni járnak a csapatok. Főleg mi nem...

Sokak (köztük én) örömére Allegri mester fejében kigyulladt az alagút végét jelző fény, és kirakta a kezdőből az elnök emberét (sérült?), valamint a lustaság élő szobrát. Ez már nem rossz, de a jótól még kurva messze van, lévén pirlo továbbra is boldogan alakítja a legjobban fizetett milanista szerepét. Újra szerepet kapott a spártai menekült is, ennek azért annyira nem örültünk, mivel Silva helyén kellett (volna) helyt állnia.

Szerző: Gallo

Nem fogok hazudni, amikor Xabi Alonzo bevágta a Didáról kipattanó labdát, nem szárnyaltam a boldogságtól. Abban a pillanatban, mintha éreztem volna több millió szurkolótársam fájdalmát, dühét, tehetetlenségét. Legtöbben akkor már sejtettük, nem létezik, hogy ezt a meccset valahogy még megnyerhetjük... A hosszabbítás utolsó perceiben, amikor Seva másfél méterről vállba rúgta Dudeket, persze még anyáztunk, és a fejünket fogtuk, de az univerzum akkorra már rég készen állt a forgatókönyvvel. Minden idők leghihetetlenebb, legizgalmasabb Bl-döntőjét, mi fogjuk elveszíteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem 3-0-s vezetésről, a 120 percből 114-ben jobban játszva ellenfelünknél. A tizenegyes párbaj már csak formalitás volt.

Szerző: lechevalier

Real Madrid – Milan 2:0

Casillas, Arbeloa, R. Carvalho, Pepe, Marcelo, Khedira, Ronaldo, Özil (Lass Diarra 83'),Alonso, Di María (Granero 87'), Higuaín (Benzema 89').

Amelia, Zambrotta, Bonera, Nesta, Antonini, Gattuso (K. Boateng 59'), Pirlo, Ronaldinho (Robinho 72'), Seedorf, Ibrahimovic, Pato (Inzaghi 78').

Gól: Ronaldo 13 (R), Ozil 14 (R)

Aranybetűkkel hirdette anno a hivatalos oldal a bosnyák érkezését, mellette bónuszként érkezett egy másik bukott, Robinho. A tegnapi mérkőzés sokadjára is rávilágított, hogy egyikőjük sem éri meg azt a pénzt, amit fizetésként kapnak. Még forintban sem.